A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának feltételei

Összefoglaló a turisztikai szakmai szervezetek részére

A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK (2006. december 12.) európai parlamenti és tanácsi irányelvre tekintettel megalkotásra került a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény, illetve jelentősen módosultak a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény előírásai. 2009. október 20-án kihirdetésre került a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: rendelet). Az új rendelet október 25-én lépett hatályba, ezzel egyidejűleg hatályát vesztette a kereskedelmi szálláshelyek és a fizető vendéglátóhelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló a 45/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet, illetve a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet is. A jövőben az új rendelet nem tesz különbséget a korábbi magánszállásadói (falusi és fizetővendéglátó szállásadás) és kereskedelemi jellegű szállásadói tevékenység között, tekintve, hogy a magánszemélyek által nyújtott szálláshely-szolgáltatás is üzletszerű tevékenységnek minősül elsődleges vagy kiegészítő jövedelemszerzési forrásként.

1.) Fogalom

A kereskedelmi törvény rendelkezései alapján a szálláshely definíciója a szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített vagy használt épület, önálló rendeltetési egységet képező épületrész vagy terület. A szálláshely-szolgáltatás az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása. Továbbra sem minősül szálláshely-szolgáltatásnak az ingatlan tartós tartózkodás céljából történő használatba adása lakásbérlet, házbérlet, albérlet vagy ágybérlet keretében. Szálláshely-szolgáltatás csak a kereskedelmi hatóság (települési jegyző) szálláshely-üzemeltetési engedélyével rendelkező szálláshelyen folytatható.

2.) A szálláshely–szolgáltatási tevékenység folytatásának feltételei

Szálláshely-üzemeltetési engedélyt a kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített szálláshelytípusokra lehet kérni, amelyek a következőek:

Szálloda: a szálláshelyen a szálláshely szolgáltatása mellett egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak, a hasznosított szobák száma legalább tizenegy, az ágyak száma legalább huszonegy.

Panzió: a hasznosított szobák száma legalább hat, de legfeljebb tíz, az ágyak száma legalább tizenegy, de legfeljebb húsz.

Kemping: szállás céljából a vendégek és járműveik számára elkülönült területet, illetve üdülőházat és egyéb kiszolgáló létesítményeket (például tisztálkodási, mosási, főzési, egészségügyi célokat szolgáló vizesblokk, portaszolgálat stb.) biztosítanak, és amely legalább kilenc lakóegységgel rendelkezik. Ha a kemping területén csak üdülőházakat üzemeltetnek, az üdülőháztelep megjelölést kell használni.

Üdülőház: közművesített területen a vendégek részére a szállást különálló épületben vagy önálló bejárattal rendelkező épületrészben (üdülőegységben) nyújtják, függetlenül a szobák vagy ágyak számától.

Közösségi szálláshely: az egy szobában található ágyak külön-külön is hasznosításra kerülnek, s ahol az e célra hasznosított szobák száma legalább hat, az ágyak száma legalább tizenegy.

Egyéb szálláshely: szálláshely-szolgáltatás céljára hasznosított, a többi szálláshelytípus alá nem tartozó, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat.

Falusi szálláshely: a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény szerint kiemelt üdülőkörzethez nem tartozó települések, valamint a természetes gyógytényezőkről szóló külön jogszabály alapján törzskönyvezett gyógyhelyek kivételével az 5000 fő alatti településeken, illetve a 100 fő/km² népsűrűség alatti területeken található olyan egyéb szálláshely, amelyet úgy alakítottak ki, hogy abban a falusi életkörülmények, a helyi vidéki szokások és kultúra, valamint a mezőgazdasági hagyományok komplex módon, adott esetben kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt bemutatásra kerüljenek.

Ezen kívül a szálláshelyeknek meg kell felelniük a kormányrendelet mellékletében szereplő, szálláshelytípus szerinti minimum engedélyezési követelményeknek.

A szálláshely-szolgáltató a szálláshely-üzemeltetési engedély nélkül nem kezdheti meg a tevékenységet. A szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelmet a szálláshely fekvése szerinti illetékes települési önkormányzat, Budapesten a kerületi önkormányzat jegyzőjének kell benyújtani, külön erre a célra rendszeresített nyomtatványt nem kell kitölteni.

A szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelemben meg kell jelölni:

a) a szálláshely-szolgáltató nevét, címét, illetve székhelyét,

b) a szálláshely-szolgáltató cégjegyzékszámát vagy egyéni vállalkozó esetén vállalkozói nyilvántartási számát,

c) a szálláshely-szolgáltató adószámát, statisztikai számjelét,

d) a szálláshely címét, helyrajzi számát, helyszínrajzát,

e) a szálláshely befogadóképességét:

ea) a vendégszobák, továbbá - kemping esetén - területegységek száma, és

eb) az ágyak száma,

f) a szálláshely használatának jogcímét,

g) a szálláshely elnevezését,

h) azt, hogy a szálláshely-szolgáltató mely szálláshelytípusra kéri az üzemeltetési engedélyt,

i) azt, hogy a szálláshely-szolgáltató a szálláshelyen kíván-e élelmiszert, élelmiszer-nyersanyagot előállítani, felhasználni vagy forgalomba hozni.

A szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelemhez ezen kívül mellékelni kell:

a) nem a kérelmező tulajdonában lévő szálláshely esetében a szálláshely használatának jogcímére vonatkozó igazoló okiratot vagy annak másolatát a tulajdoni lap kivételével,

b) haszonélvezet esetében - ha nem a tulajdonos vagy a haszonélvező a szálláshely-szolgáltató - a haszonélvező hozzájárulását igazoló okiratot,

c) közös tulajdonban álló szálláshely esetében, ha nem valamennyi tulajdonostárs a szálláshely-szolgáltató, a tulajdonostársak hozzájárulását igazoló okiratot.

Ha a szálláshely-szolgáltató ugyanazon szálláshelyen egyéb, a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet szerinti bejelentésköteles kereskedelmi tevékenységet kíván folytatni (pl. élelmiszer forgalmazása), a bejelentésköteles kereskedelmi tevékenységre vonatkozó, más hatóságnál megteendő bejelentését és a bejelentésre előírt illeték megfizetését a szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelmének benyújtásával egyidejűleg a jegyzőnél is teljesítheti.

A szálláshely engedélyezése iránti eljárásban az egyéb szálláshelyek kivételével a jegyző szerzi be a szükséges szakhatósági engedélyeket az egyes szakhatóságoktól (pl. ÁNTSZ, Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, tűzvédelmi hatóság, építésügyi hatóság). A szálláshely-szolgáltató kérelmére a jegyző a szakhatóságokkal közös helyszíni szemle megtartásáról intézkedik. Az egyéb szálláshelyek engedélyeztetése során külön előzetes szakhatósági eljárásra nem kerül sor, ettől függetlenül pl. élelmiszer előállítás vagy forgalmazása esetén utólagos hatósági ellenőrzésre bármikor sor kerülhet a szolgáltatónál.

A szálláshely-üzemeltetési engedéllyel rendelkező szálláshelyekről a jegyző nyilvántartást vezet.

3.) Hatósági ellenőrzés

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység felügyeletét ellátó hatóság a települési jegyző, aki a kormányrendelet mellékletében szereplő, szálláshelytípus szerinti engedélyezési és üzemeltetési feltételeket jogosult rendszeresen ellenőrizni. Ezen kívül az egyes szakhatóságok folyamatos utólagos ellenőrzést tarthatnak a szálláshely-szolgáltatóknál.

4.) Adatváltozás

A szálláshely-szolgáltató a szálláshely-üzemeltetési engedély megadását követően az adatokban bekövetkezett változást haladéktalanul köteles írásban bejelenteni a jegyzőnek.

5.) Az engedély visszavonása és törlés a nyilvántartásból

A szálláshely megszűnését a szálláshely-szolgáltató köteles a jegyzőnek a megszűnést követő 5 munkanapon belül bejelenteni. A jegyző a bejelentést követően haladéktalanul visszavonja az engedélyt és törli a szálláshelyet a nyilvántartásból.

Egyéb esetben a jegyző a szálláshelyre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások többszörös megsértése esetén vonja vissza az engedélyt és törli a szálláshelyet a nyilvántartásból. Ezt megelőzően először figyelmeztetésre, pénzbírság kiszabására, illetve ideiglenes bezárásra kerülhet sor.

6.) Átmeneti rendelkezések, gyakorlati alkalmazás

A kereskedelmi szálláshelyek és a fizető vendéglátóhelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló a 45/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet, illetve a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet alapján jelenleg működő szálláshelyek esetében fő szabály szerint a szolgáltatóknak nem kell új engedélyezési eljárást kérelmezniük, amíg a meglévő engedélyük nem kerül visszavonásra (automatikus megfeleltetés a rendelet 3. számú melléklete szerint). Ugyanakkor a rendeletben előírt szigorúbb követelményeket (ideértve a definícióknál rögzített szobaszám, ágyszám kritériumokat, illetve 1. számú melléklet minimum követelményeit) minden szolgáltatónak meg kell vizsgálnia, s eltérés esetén 2009. december 31-ig kell teljesítenie vagy a szükséges változást bejelentenie a jegyző felé.

Pl. jelenleg panzióként üzemelő kereskedelmi szálláshely 12 szobával rendelkezik, az új rendelet értelmében már szálloda szálláshely-üzemeltetési engedéllyel kell rendelkeznie.

A rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő hatósági, illetve pályázati ügyek eljárásaiban a szálláshelyek osztályba sorolása vagy minősítése esetében a korábbi szabályok szerint kell eljárni akár új szálláshely, akár már működő szálláshely esetében. Erre automatikusan kerül sor, az eljáró hatóság hivatalból veszi figyelembe a korábbi minősítést vagy osztályba sorolást.

2010. december 31-ig a rendelet hatálybalépése után működésüket megkezdő szálláshely szolgáltatók saját döntésük szerint (ez nem kötelező előírás) a régi feltételek alapján sorolhatják osztályba vagy minősíthetik szálláshelyüket, pl. a megjelölést használni szeretnék kereskedelmi kommunikációjukban. Ehhez külön bejelentést nem kell tenni. Ehhez hasonlóan, a rendelet hatálybalépésekor már működő szálláshelyek is feltüntethetik jelenlegi minősítésüket vagy osztályba sorolásukat.

A korábbi osztályba sorolásról vagy minősítésről, illetve az új szálláshelyek esetében azok feltüntetéséhez kapcsolódó feltételek fennállásáról kérelemre, pl. ez az igazolás egy hatósági eljárásban vagy új pályázathoz szükséges, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, illetve a jegyző (falusi szálláshely és fizetővendéglátó szálláshely) hatósági bizonyítványt állít ki.

2011. január 1. után már nem lehet a korábbi minősítési és osztályba sorolási rendszerre hivatkozni, illetve arra vonatkozóan igazolást beszerezni.

7.) Statisztikai adatszolgáltatás

Az egyéb szálláshely szolgáltatók (korábbi falusi és fizetővendéglátó szálláshely-szolgáltatók) kötelesek az adott naptári évre (tárgyév) vonatkozóan a tárgyévet követő év január hó 31. napjáig (2010. január 31-ig még a 2009. évre vonatkozóan a magánszállásadó tevékenységről) a jegyzőnek írásban adatot szolgáltatni a fogadott vendégek és a vendégek által a szálláshelyen eltöltött éjszakák számáról.

Az egyéb szálláshely-szolgáltatók kivételével a többi szálláshely-szolgáltató (szálloda, panzió, közösségi szálláshely, kemping, üdülőház üzemeltető) az OSAP alapján, tehát a jelenlegi rendszer szerint továbbra is havonként tesz eleget statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének a KSH felé. A KSH 2010. január folyamán minden szolgáltató részére megküldi az egész évre vonatkozó kérdőív csomagot és a kapcsolódó részletes kitöltési útmutatót.

Az összefoglaló az Alkotmánybíróság 60/1992. (IX. 17.) AB határozata értelmében nem minősül a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben szabályozott jogi iránymutatásnak, a benne megfogalmazott véleménynek jogi ereje nincs, erre bíróság, illetve más hatóság előtt hivatkozni nem lehet.

Készítette:

Dr. Fekete Szilárd vezető-tanácsos (225-6580)

Dr. Gyenizse Dorottya főtanácsos (225-6581)

Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkárság

Budapest, 2009. november 3.