Nagykeresztúr |
| Falusi turizmus - a falu turizmusa |
A szállás térkép kicsinyíthető, nagyitható, az egérrel mozgatható, átváltható domborzatra, műholdas képre |
||||
|
|
|
| "1999. május elsején Nagykeresztúr önálló településsé vált. Lakóinak közel évtizedes törekvése teljesült be. Nagykeresztúr a Kakukk-hegy (445 m ) és a Mezőmáj dombjai által közbezárt völgybe települt. Nagykeresztúr a Kis-Zagyvavölgyében a Cserhát és a Mátra hegységek nyúlványainak határán, Salgótarjántól 10 kilométerre található. Lakóinak száma 305 fő. Idetartozik még Kiskeresztúr, Kisfalud és Krakkó-puszta. Az írásos bizonyítékok alapján a település már XIII. század első felében – a tatárjárás korában – is lakott település volt. A fellelt dokumentumok szerint a mai Kiskeresztúr és Nagykeresztúr helyén a középkorban Keresztúr község állott. Később valószínűleg, mint Lucfalvához tartozó egyik puszta. A lucini birtokokat 1382-ben Tari László nyerte adományul Erzsébet királynétól. 1454-ben midőn Tari Lőrincz unokája, György, a Pásztohi családdal kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, még a Tariak birtokában találjuk. 1465-ben azonban Tari György Guthi Országh Mihály nádornak zálogosította el, majd 1472-ben Tari György halála után végleg az Országh és a Nánai Kompolthi család birtokába jutott. 1416-ban Luczin részeibe a Kazai Kakas családot is beiktatták. 1429-től 1481-ig a szécsényi uradalomhoz tartozott. A török hódoltság idején a budai szandzsák 1559. évi összeírása szerint Keresztúr falu azonos a Lucfalva melletti Kiskersztúrral és Nagykeresztúrral. 1559-ben Sah Bej Bin Turna tímár birtoka lett. A török uralom megszűnése után a környéken csak néhány zsellér család lakik. Keresztúr vonatkozásában az ezután következő 150 év a szakirodalomban is „fehér folt”. A környék nagyobb birtokosai: gróf Teleki László, gróf Ráday Gedeon, gróf Ráday Pál, báró Radvánszky és gróf Thoroczkay Pál voltak. A XVIII. században Zólyom, Túrócz, Liptó és Árva vármegyéből lutheránus vallású tótokat telepítettek a szomszéd Lucfalvára. Krakkó pusztán Aszódi báró Podmaniczky, Kisfaludon Irsay György, Kiskeresztúron a Radvánszkyak, Nagykeresztúron a Széchenyi-Szabó család a puszta tulajdonosa. Az 1873-as kolerajárvány jelentős számú áldozatot szedett, az eddig sem sűrűn lakott települések még inkább elnéptelenedtek. A közelebbi múltról a nagykeresztúri emberek – főleg az idősebbek – emlékezéseiből tájékozódhatunk. Krakkón, Kisfaludon, Kiskeresztúrban, Nagykeresztúrban az uradalmi birtokot kiszolgáló cselédség élt, a földesúr csak időszakosan tartózkodott itt az uradalmi kastélyban. Ezekből már csak a nagykeresztúri Széchenyi-Szabó Vilmos féle kastély romjai állnak." Forrás: www.batonykisterseg.hu |
|
Nagykeresztúr |
|
Krakkó Sóshartyánhoz tartozott. 1413-ban a Derencsényi család birtokai között szerel és később a báró Podmaniczkyaké lett. Az 1900-as elején Krakkót a Patay család kapja ajándékba. A kastély az alsópusztának nevezett részén állott – mai vadászház fölött. A cselédek kommenciója negyedévente 200 liter rozs, 150 liter búza, évente: 50 liter árpa, 2 méter fa, 2 kocsi gally, 12 pengő és naponta 1 liter tej. Saját haszonra 1 hold földet művelhettek. A lucfalvai elágazásnál Pogányváron működő gőzmalomba jártak őröltetni. Krakkó ma lakatlan. Krakkó ma lakatlan. Jelentős természeti értékei a tánctér, úgynevezett Majális-lapos, valamint egyedi növény- és állatvilága. Korábban csaknem minden jelentősebb uradalmi erdőben létesítettek táncteret. Talán a mai parkerdők elődjének tekinthetjük e területeket. Általában a bearatási ünnepségeket, majálisokat tartották ezeken a helyeken. Báró Podmaniczky Andor és Géza családi kriptája is itt van. Köré épült az ősi temető, ahol az 1700-as évekből származó fejfák is találhatók. A kisfaludi Surányi András állítatta 1908-ban azt a hálaadó keresztet, amely krakkói leágazással szemben található. Peresi doktornő anyai dédszülei után kutatva talált rá, aki renováltatta, majd felszenteltette. Egy homoksziklából lett kifaragva. Magassága 3,5 méter és kb. 1 méterre van beásva a földbe. A rajta lévő corpus 1 q súlyú öntöttvasból van. Pintér Sándor, aki Szécsény vidékének emlékeit kutatta, a kisfaludi temetőben szláv eredetű leveleket talált. Nagykeresztúron a Széchenyi-Szabó Vilmos féle kastély romjai állnak. A kastély kezdetben a közösségi életet szolgálta. Itt szálltak meg átmenetileg az újonnan érkezett családok, amíg a házuk elkészült. A háború előtt a telepesek gyerekei Lucfalvára, később Márkházára jártak iskolába. A front után a kastélyban megnyílt az iskola. A krakkói, nyárjasi, kisfaludi, kiskeresztúri, kökényesi tanulókkal együtt a létszám mintegy 140-150 fő. A Kis-Zagyvavölgye öt községének termelőszövetkezetei 1970-ben egyesültek. A központ Lucfalván a mai posta épületében volt. A nagykeresztúri kastélyban 1977-től 1988-ig működött. Ma a régi szolgálati lakásban dolgozik a központi iroda. Azóta a kastély lakatlanul pusztul tovább. Szomszédságában található a mai templom. Közadakozásokból, társadalmi munkával készült az ökumenikus templom, melyet 1996-ban szenteltek fel. A templom melletti fa harangtoronyba Kisfaludról került a lélekharang, melynek felirata „Anno 1322 Losoncz”. Forrás: www.batonykisterseg.hu |
Szállás a környéken |
A Nagy Szálláskatalógus - KLIKK! |
Falusi Turizmus Centrum szállás, utazás katalógus |
||
Észak-Magyarország |
Alföld |
Dunántúl |
![]() FALUSI TURIZMUS CENTRUM 1074 Budapest, Dohány u. 86. Telefon/fax: 321-2426 * Mobil: 0630-6353-186, 0630-6329-737 |
| Tudjon meg többet a Széchenyi Pihenőkártya elfogadásáról! |
Legyen Ön is partnerünk, Széchenyi Pihenőkártya elfogadó! | |
![]() |
||
|
||
|
|
||
A zászlós számláló indítása: 2011 március 24. (tovább: Részletes statsztika) |
|
|
Falusi Turizmus Centrum *** 1074 Budapest, Dohány utca 86 *** 0630-6353-186 *** Adó szám: 28437204-242 |