Nagyrécse - Nyugat-Dunántúl, Zalai dombságZala megye falusi turizmus szállás |
|
 Falusi Turizmus Centrum partner szállás  Egyéb szállás MagyarországonA szállás térkép kicsinyíthető, nagyitható, az egérrel mozgatható, átváltható domborzatra, műholdas képre |
||||
|
Falusi Turizmus Centrum szállás nagyobb térképen való megjelenítése |
|
|
Kirándulás Nagyrécsről A Kis-Balatonon - a beavatkozások ellenére - nagykiterjedésű természetközeli állapotokat mutató növényzeti típusokat találunk, legfontosabbak: lebegő és gyökerező hínártársulások; nádasok; magassásosok; mocsárrétek; kaszálók és legelők; láperdők és fűzligetek. Az élőhelyek jellemzését a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer, Általános Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszere (Á-NÉR) alapján állítottuk össze (FEKETE ET. AL. 1997). A Kis-Balaton védett és fokozottan védett gerinceseit HORVÁTH JENŐ 1997-ben megjelent Kis-Balaton és természetvédelem című munkája alapján állítottuk össze. A lebegő és gyökerező hínártársulások főbb jellemzői A víz színén úszó vagy alámerült növényekből áll. Kevés fajból álló társulás, igen gyakran egyetlen faj alkotja, mely ilyenkor tömeges. A társulást alkotó növényfajok kisebb nagyobb foltjai gyakran mozaikolnak egymással. Rendszerint nagy tömegben és magas borítási értékkel jelennek meg a növényfajok, melyek ezt az élőhelytípust alkotják. Ezt az élőhelytípust alkotó jellemző növények: Békalencse különböző fajai (Lemna sp.); tócsagaz (Ceratophyllum sp.); vízidara (Wolffia arrhiza); kolokán (Stratoides aloides); rence (Utricularia sp.); békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae); fehér tündérrózsa (Nymphaea alba); vizitök (Nuphar lutea); sulyom (Trapa natans); vidrakeserüfű (Polygonum amphibium). A fent felsoroltak között természetvédelmi szempontból különösen értékes társulások a következők: A kolokános (Stratoides aloides), melynek levélrózsáiban temérdek ízeltlábú, lárva, lápi póc talál életteret. Itt fejlődik a rendkívül ritka zöld acsa (Aeschna viridis) lárvája. A tündérrózsás vidrakeserűfüves társulások mint fészkelőhelyek rendkívül érétkesek a szerkők és csérek szempontjából. A sulyom pedig értékes védett növényünk, melynek állományai a vízrendezések miatt többfelé visszaszorultak. ... Láperdők és fűzligetek A láperdőket leggyakrabban mézgás éger (Alnus glutinosa) alkotja, mely hatalmas támasztógyökereiből úgynevezett „talpat” képez. Az ilyen láperdőben erdőalkotó elegyfafaj a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) és a szilfavész óta megritkult vénicfa (Ulmus laevis). A láperdőkben tömeges a lápi csalán (Urtica kioviensis) a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), a kevésbé zárt vízborította helyeken békaliliom (Hottonia palustris) összefüggő szőnyege található. Helyenként találni az egykori tölgy-kőris-szil ligeterdők maradványait, ahol a lombkoronaszintben a kocsányos tölgy (Quercus robur) a magyar kőrissel (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) és a vénicfával (Ulmus laevis) elegyedik. Jellemző védett fajai a békakonty (Listera ovata), kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), szártalan kankalin (Primula vulgaris), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), pirítógyökér (Tamus communis), csillagvirág (Scilla sp.)." Tovább a forráshoz |
Tovább a szállás naptárához, vagy másik foglalható szállás keresése |
       
|
